2012. november 2., péntek

REGGELI IN BLUE_Breakfast Spoon_no.1.

Hát helló kedves olvasók! Jó hosszú szünetre ment a blog, de ez ne tévesszen meg senkit, újra ittvagyok és újra ittvannak a kanalak is, mert akad itt még bőven mesélnivaló, téved aki azt hiszi, elapadt a kanálkút. A megmutatnivaló kanalak nemhogy fogyatkoznának, a számuk egyre csak gyarapszik, szóval tartanom kell a tempót.
Mivel nem tudtam eldönteni, hogy mivel is folytassam, egy újabb minisorozatot találtam ki. A kanalakat most akcióban láthatjátok. Ezúttal fordított volt a sorrend, nem az döntött a kiválasztásnál, hogy melyik kanalat szeretném a legjobban megmutatni, hanem az, hogy mi van otthon a hűtőben.  Egyszerűen lefotóztam öt reggelimet, és minden reggel az lett a fotómodell, amelyik a legjobban passzolt az ételhez. Fogyasszatok velem szeretettel!

A minisorozat első kanalát ismét Szilvitől kaptam, Londonból hozta valamelyik karácsonykor. Ahogy a Light My Fire is, ez is márkás darab, azaz utána lehetett nyomozni, hogy mi is ez a termék, honnan van, ki gyártja - nyilván meg is tettem. Kicsit megingott alattam a föld, amikor megláttam a francia cég katalógusában, hogy ezt a kanalat 24 csodálatos színben lehet kapni. Hálát adok az égnek hogy nem én kerültem abba a helyzetbe, hogy ott állok mondjuk a Habitatban és választanom kell ennyi lehetőség közül. Nyilván legalább ötöt szerettem volna, mert csak sokan együtt néznek ki ennyire jól, meg amúgyis hogy lehetne ép ésszel dönteni? Ha valamiből sok van, ami ráadásul még sokszínű is, mint egy nagy halom cukorka, valami furcsa ingert érzek, hogy felhalmozhassak belőle rengeteget egy nagy dézsába, és fejest ugorhassak közéjük, de legalábbis belefúrhassam, a kezem, ahogy Amelie Poulain szeret beletúrni a lencseszemek közé. Nade Szilvi megoldotta helyettem, ezt a gyönyörű, kicsit metálosan csillogó színjátszós elegáns kéket választotta (azt hiszem ez a lapis blue lesz - lásd a színkódokat lejjebb)  - illetve azt hiszem ő is megúszta, mert csak ez az egy volt abban a boltban, ahol vette.

Designer szemmel nézve rögtön az olyan tárgyak jutnak eszembe róla, mint Starck Louis Ghost Chair-je, ami ugyanerre a poénra épít: egy klasszikus, elegáns forma - a mi esetünkben ezüstkanál, Starcknál pedig egy barokk szék - mai, leegyszerűsített átírása és műanyagba öntése. Szerintem elég vicces ez az alapötlet, persze mostanra ebből is vannak szörnyen gagyi példák.

Végül a reggeliről: céklát reszeltem, tejföllel kevertem össze, aztán még citrom, só, bors, kész is a saláta. Erőspaprikát mindenhez eszem! Majdnem mindenhez. És most ráadásul nagyon szépen illett a színe is a kompozíciómhoz! 

http://www.sabre.fr/en/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése