HATVAN-HAT

Mivel épp hatvan olvasatlan levelem van és ez már bőven túl van azon a lélektani határon, hogy képes legyek akár egyet is megválaszolni, vagy akár egyetlen todo-t is kipipálni, úgy döntöttem, minden helyett megírom inkább ezt a röpke posztot, ami már két hónapja várat magára - így téve nagyon hasznossá magamat!
Egyik kedvenc bejegyzésem következő felvonásának tekinthetjük ezt a mait, ugyanis Ricsi terítette elém ismét nagytételben a nekem gyűjtögetett kanalakat. Számszerint hatot. Most nem Nyíregyről tért haza, hanem az elmúlt kb háromnegyed-egy évben járt erre-arra és vette-lopta a legszebb darabokat.

Fentről lefele haladva a származási helyek:
- London,  charity  shop
- London, wimbledon car boot market
- Genova, régiségbolt
- London, valamelyik piac
- Milano, kávézó
- London,  charity  shop

Megható így egyben ez a sok kanál, egy-egy kis mementója azoknak a pillanatoknak az elmúlt évből, hogy rám gondoltak. Ráadásul tényleg különlegesen szépek! Nézegessétek a részleteket!

p.s.: A képek pedig egy olyan alkalommal készültek, ahol kanál-stylist minőségemben (!) voltam jelen fél kanálkészletemmel és egyéb fontos kiegészítőimmel (ládika, kockák, stb), de ez még titkos, majd később elárulom, mi az a sok répahéj meg az a félig rágott kenyér...) 

BERRIBERA TURMIX_Breakfast Spoon_no.5.

Bera, a (reméljük már nem sokáig) Londonban élő tízcsillagos csúcs-szakács barátunk nemrég hazalátogatott és igazán meglepett, mert két kanalat is hozott nekem. Mindkettőt a megboldogult előző-lakástulajdonos-néni konyhában otthagyott cuccai közül tulajdonította el nekem. Rest in peace előző néni, tessék elhinni, nálam nagyon jó helyen lesz az örökség, vigyázok rá! Most meg is mutatom az egyiket!
Korábban is láttam ilyen formájú kanalat már - olyan mint egy kicsi ásó, úgyhogy rögtön tudtam, hogy ez egy úgynevezett "berry spoon", azaz bogyós gyümölcsökhöz használatos kanál. Ezeknek általában nagy és mély a feje, gondolom így nem gurul ki belőlük az áfonya, a málna meg a többi. Mondjuk azt nem tudom, hogy fogok-e valaha kanállal enni ilyesmit, igazából a mostani reggelinél is csaltam, mert a végeredményt nem a kanállal ettem - maximum kavargattam.

Mivel nincs berry szezon ezért a mélyhűtő volt a segítségemre és a jeges áfonyából készítettem turmixot. Ha nem is a kulinária csúcsa, de tán még Bercinek is ízlett volna a Berribera Turmix! Ha hazajön, csinálok újat, csak megpróbálom elkerülni, hogy újra tetőtől talpig lila legyek.

MEGGYESEPRES_Breakfast Spoon_no.4.

Namármost, nem vagyok egy nagy lekvárevő, de néha azért reggelire mégis nagyon jó! Gondoltam előveszem Zita meggyesepres lekvárját, mert az egészen csodás lett. Még a hűtő kinyitása előtt tudtam, hogy melyik kanál kell hozzá: az egyik legutóbbi szerzeményem Szilvitől! Londonban ezzel fogadott, amikor megérkeztem hozzá vendégségbe. Hasonlít ugyan a nemrég bemutatott atomkék kanálra formáját, anyagát tekintve, de ez egy másik család tagja (más a formája). Félelmetesen gyönyörűen giccses. 

A hűtő kinyitása előtt még egy dolog történt: pillantásomat az edényszárítóra vetettem, ahol megláttam a szépen elmosogatott lekváros üveget. Basszus tényleg, már megettem! Ekkor viszont már nem térhettem le az útról, kellett keresnem valami hasonló színű, ízű dolgot!

Még jó, hogy Apukám meggy zselére keresztelt kreációja 2008 óta mit sem veszített finomságából és illett a kiskanalamhoz is!

REGGELI IN BLUE_Breakfast Spoon_no.1.

Hát helló kedves olvasók! Jó hosszú szünetre ment a blog, de ez ne tévesszen meg senkit, újra ittvagyok és újra ittvannak a kanalak is, mert akad itt még bőven mesélnivaló, téved aki azt hiszi, elapadt a kanálkút. A megmutatnivaló kanalak nemhogy fogyatkoznának, a számuk egyre csak gyarapszik, szóval tartanom kell a tempót.

Mivel nem tudtam eldönteni, hogy mivel is folytassam, egy újabb minisorozatot találtam ki. A kanalakat most akcióban láthatjátok. Ezúttal fordított volt a sorrend, nem az döntött a kiválasztásnál, hogy melyik kanalat szeretném a legjobban megmutatni, hanem az, hogy mi van otthon a hűtőben.  Egyszerűen lefotóztam öt reggelimet, és minden reggel az lett a fotómodell, amelyik a legjobban passzolt az ételhez. Fogyasszatok velem szeretettel!

A minisorozat első kanalát ismét Szilvitől kaptam, Londonból hozta valamelyik karácsonykor. Ahogy a Light My Fire is, ez is márkás darab, azaz utána lehetett nyomozni, hogy mi is ez a termék, honnan van, ki gyártja - nyilván meg is tettem. Kicsit megingott alattam a föld, amikor megláttam a francia cég katalógusában, hogy ezt a kanalat 24 csodálatos színben lehet kapni. Hálát adok az égnek hogy nem én kerültem abba a helyzetbe, hogy ott állok mondjuk a Habitatban és választanom kell ennyi lehetőség közül. Nyilván legalább ötöt szerettem volna, mert csak sokan együtt néznek ki ennyire jól, meg amúgyis hogy lehetne ép ésszel dönteni? Ha valamiből sok van, ami ráadásul még sokszínű is, mint egy nagy halom cukorka, valami furcsa ingert érzek, hogy felhalmozhassak belőle rengeteget egy nagy dézsába, és fejest ugorhassak közéjük, de legalábbis belefúrhassam, a kezem, ahogy Amelie Poulain szeret beletúrni a lencseszemek közé. Nade Szilvi megoldotta helyettem, ezt a gyönyörű, kicsit metálosan csillogó színjátszós elegáns kéket választotta (azt hiszem ez a lapis blue lesz - lásd a színkódokat lejjebb)  - illetve azt hiszem ő is megúszta, mert csak ez az egy volt abban a boltban, ahol vette.

Designer szemmel nézve rögtön az olyan tárgyak jutnak eszembe róla, mint Starck Louis Ghost Chair-je, ami ugyanerre a poénra épít: egy klasszikus, elegáns forma - a mi esetünkben ezüstkanál, Starcknál pedig egy barokk szék - mai, leegyszerűsített átírása és műanyagba öntése. Szerintem elég vicces ez az alapötlet, persze mostanra ebből is vannak szörnyen gagyi példák.

Végül a reggeliről: céklát reszeltem, tejföllel kevertem össze, aztán még citrom, só, bors, kész is a saláta. Erőspaprikát mindenhez eszem! Majdnem mindenhez. És most ráadásul nagyon szépen illett a színe is a kompozíciómhoz! 

http://www.sabre.fr/en/

KAPTAM IS, MEG NEM IS

Hát igen, igen, ez a kanál olyan mintha a mesebeli okos lánytól kaptam volna. A valóságban: Szilvitől (természetesen ő is okos lány, és igen, ő az, akitől a sólapátolót is, és oh, még mennyi másikat kaptam - majd látni fogjátok!) 

Kanál is meg nem is, kaptam is meg nem is... Mi az? (Vagyis inkább: miből van?)

Annyi biztos, hogy hamar elillan, de könnyen pótolható, olcsó az előállítási költsége, egy igazi do it yourself darab! Nem mindegy, hogy mihez használjuk: Limonádé kevergetéséhez, esetleg kihűtendő levesekhez, vagy fájós fogak esetén szopogatásra javasolnám! Kávéhoz csak akkor, ha jegesen akarjuk inni!
Ja és nem is egy, hanem kettő... vagyis egy se...?

PORTOBELLO

Kezdjük egy klasszikussal, gyűjteményem egyik legkülönlegesebb, legpatinásabb darabjával. Ezt a só lapátolásra való kiskanalat Gigitől és Szilvitől kaptam, Londonból, a Portobellóról. (A "salt spoon" hogy van magyarul?) Ez az egyetlen kiskanalam, amihez hivatalos dokumentumok is jártak, innen tudom, hogy kb 1792-ből, Londonból származik. Gigiék azt mondták, hogy a hátulján lévő 4 darab ezüstjelet (amik már önmagukban is nagyon szépek) az árus egy nagy könyvben megkereste és innen tudta beazonosítani az évet. Elöl meg még egy cirkalmas monogramm is van, de azt sajnos nem tudom kibetűzni.
Nagy becsben tartom, arra használom, amire való.

Gigi és Szilvi komoly beszállítóim (ez később egyértelművé fog válni számotokra is), akik rajtam keresztül élik ki lappangó vonzalmukat a kiskanalak, és nem lappangó vonzalmukat a szép tárgyak iránt. Hála a jó égnek! Maguknak szerintem sose vették volna meg, de én remek apropót szolgáltattam és nekem megvehették! Mindenki milyen jól járt!