2012. november 11., vasárnap

CSAK A FEKETE_Breakfast Spoon_no.3.

Végtelen lustaságtól vezérelve nem mentem le az 50 méterre lévő boltig kajáért, ezét erre a reggelire csak kávé jutott. Szerencsére kanál még úgyis kell mindig a kávémhoz, hogy nem teszek bele se cukrot, se tejet, de kavargatni olyan jó, sőt szükséges - szóval a fotózást szerencsére így is meg tudtam ejteni jelen posztomhoz! A kávézás komplex élmény számomra!  Nem mindegy, milyen csészéből, milyen kanállal, milyen egyéb kiegészítők segítségével iszom. Ugyanaz a kávé egyáltalán nem esik ugyanolyan jól egy akármilyen csészéből, mint egy gondosan kiválasztottból. Micsoda szerencse, hogy ez a kanál és a csésze nagyon jó kombináció volt mára! 
Együtt érkeztek Marokkóból, Gigi hozta őket ajándékba nekem. Az hagyján, hogy eleve messziről jöttek, de utána kicsit körbeutazták fél európát Gigi és Bulcsú elveszett csomagjában - ami hálisten aztán megkerült. A bögre kicsit megcsorbult, de épp csak annyira, hogy attól még sármosabb legyen. Mivel ugyebár nem csak a kanalakhoz, hanem az evést- ivást körülvevő összes cájghoz vonzódom, mindenképp meg kell mutatnom a kávézás egyik fontos kiegészítőjét is.
Van egy kedves kis szokása pécsi barátaimnak: ha elmegyünk együtt a híresneves pécsi vásárba (ahol ócskaságok, régiségek, ételek, ruhák, és minden, de minden kapható, és már mutattam is kiskanalat, ami onnan jött), akkor titokban mindenki vesz valami vásárfiát a másiknak. A kávéfőző és a csésze mellett látható tárgy egy kávédaráló, amit Jutka vadászott nekem legutóbb, amikor együtt ott voltunk. Kicsi kis kézi/úti kávédaráló, amit használni igazi fizikai munka,  és nem túl gyorsan vezet eredményre, de iszonyúan jó érzés magadnak darálni a kávét! 
A magamcsinálás élményéről az jut eszembe, hogy meg szeretnék tanulni kenyeret sütni Apukámtól, csak azt nem tudom, hogy annak hogy lesz köze a kanálbloghoz, pedig szívesen büszkélkednék vele. Talán annyi, hogyha magamnak megsütném a kenyerem, egy reggelizős poszt nem maradna ilyen csúfosan kaja nélkül.






4 megjegyzés: