Képeslap Japánból

Egy meg nem szerzett kanál üdvözlete.

KÉSZ, TAVASZ, ENNYI!

Tisztán emlékszem, hogy kiskamasz koromban mennyire nem értettem, hogy mit jelent az, ha valakire azt mondták: szeret szenvedni. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ez hogyan van: a szenvedés rossz, nagyon rossz, nem szendvedni jó, akkor az szimplán logikailag kizárt, hogy valaki ezt akarhassa magának. Kicsit  szögletes volt még a gondolkodásom (ez akkoriban volt, amikor villanyszerelőnek készültem), dehát kicsi voltam még és reméljük, hogy azóta fejlődtem. Közben megismertem én is azt az élményt, hogy van a rosszkedvnek és a szomorúságnak is szépsége, van benne katarzis, vannak a felszabadító és megtisztító könnyek és van az, hogy néha az ember attól érzi újra, hogy talán mégiscsak ÉL, ha képes sírni, zokogni. Szomorkodni néha kifejezetten jó, megengedett, sőt ajánlott.  ...

Na ezeket még hetekkel ezelőtt írtam, de valahogy félbemaradt a poszt. Nem volt rá külön apropóm a hosszúra nyúló télen kívül, de iszonyú sokmindent bele akartam sűríteni, főleg szomorkodás meg elszakadás, meg kötődés témában, édesbús számmal fűszerezve a masszív életbölcs szövegtörzset. De közben olyan nyár lett a télből, hogy szabályszerűen működő emberi szervezetem nem képes tovább évődni. Egyszerűen szétvet az energia, és nem megy, hogy kifejtsem, mennyire meghatott a Marina Abramovic féle történet, különösen ez a kép, és ezzel kapcsolatban azt, hogy milyen nehéz is elviselni valaminek/valakinek a hűlt helyét....bla bla bla... pedig még azt is nagyszerűen kitaláltam, hogy mindez hogy jön a kanalaimhoz! (Úgy, hogy az alábbi összetartozó két kanál egyikét hetekig kerestem és teljesen beleláttam ebbe az apróságba a szétválasztott összatartozók tragédiáját...)

Nade.
A tények: A kanalakat Ádámtól kaptam, Madridból. Ádám sosem hibázik kanálválasztásban, ezt leszögezhetjük. Különlegesek ezek a darabok is, mert egy pár ugyan, de nem ugyanolyanok és mert nagyon szép a formájuk, arányuk. Az egyiken még 39 darab icike picike címer is található.
A fotók pedig Zitáék teraszán készültek, Zita gombócnak induló túróvalamijével és a Dani-faragta stokival.
Finom volt, jó volt, túrógombócot mindenkinek! Ennyi volna a legfontosabb üzenetem mára.

A poszt végén otthagyott kicsit szomorkodós, elvágyódós zene pedig maradhat a tavasz ellenére, mert Zita szerepel benne... Meg amúgyis ennyit még tavasszal is ér!

PÜLINAP

Kaptam egy ilyen üzenetet tegnap a Barsi Zsuzsitól: Poldog Pülinapot Panni!!! 
Kétségtelenül ezen a köszöntésen röhögtem fel a legnagyobbat. A jókívánságokon túl érkeztek a kanálkák is természetesen. Fogadjátok szeretettel, amit én is szeretettel fogadtam!

Haladjunk sorra a karakterek között:

1. Az artisztikus, do-it-yourself kanál-műalkotás – Zsófika szerelmétől

2. A lopott kávéháziak (café Mauro és anonimus társa) – Törcsitől

3. A történelmi: Richter Gedeon 75. évfordulós címeres emlékkiskanál (1976-ból) – Bocikától és Gittától

4. A 29 forintos hihetetlen pillesúlyú, és a még hihetetlenebb TAP(!)-os repülőről csórt kanalak – Ádámtól

5. Zita klasszikus kecses, hosszúnyelűje, amit már éve óta szeretnék tőle megkapni (úgy előttem van, ahogy a nagy üvegpoharában kavargatja a teát vele). Még jó, hogy most talált egy ugyanolyat...

6. Végül ami nincs a képen: Dani és Imó csokikanalai, amiket azonnyomban fel is faltunk!

Köszönöm Barátaim!
És azoknak is külön, akik nem adtak kanalat, mert  bevallom, örülök, hogy nem kaptam mondjuk harminchárom darabot! Az kissé túlzás lett volna...

Friends are going on holiday_no.5.

Ki tudja még hány hajóládányi kiskanalat rejteget Ádám Madridból. Még sose volt egy egész készletnyi semmiből a háztartásomban! Poharakból, tányérokból, kanalakból, székekből, mindig kuszán, egy-egy darababokat őrzök. Hát íme az első négyes a házban. Nagyon örülök neki, rendkívül érett dolognak élem meg, hogy valamiből már egy egész szettem van. Hálisten azért a négy mégsem teljesen ugyanolyan, az egyiknek a sarka kicsit le van csapva, meg amúgy is jó kis ütöttek-kopottak, befeketedtek ezek a sokat megért kanálkák.

Friends are going on holiday_no.2.

Ezt a kis mokkáskanalat Ádám hozta egy olyan madridi régiségboltból, ahol a hátsó traktusban van egy egész szekrény teli kiskanállal. Kész szerencse, hogy én nem jártam ott, az lehet, hogy maga lenne a csömör. Így szuper, hogy ő választotta ki nekem azt (további négy társával együtt, amiket később adott át taktikusan), aminek nálam a helye - én hogyan is dönthettem volna el?
Szóval Geli kanalára esett a választása, pedig ekkor még nem is tudhatta, hogy Ulli kanaláról fogok közben egyet posztolni.
Szóval úgy látszik, hogy volt egy kor, amikor divat volt gravírozott kiskanalat adni ajándékba - talán újszülötteknek? Vagy kinek? Egy darabot vajon, vagy egy egész készletet? Tud erről valaki valamit? Nektek van ilyen a családban?
Elsőre ezen eléggé megrökönyödtem, de aztán beugrott, hogy névvel ellátott pálinkás flaskát, meg zippot, meg iPodot ugyanúgy ma is divat adni, nem sokkal hülyébb ötlet gravírozni ezeket, mint egy kiskanat... vagyis hát de, mert azért mégis furcsa, ezek legalább olyan használati tárgyak, amiket magával hordoz az ember, valahogy indokoltabb, hogy rajta legyen a nevünk...
Na és változatlanul izgat ebben az esetben is: Ki lehetett Geli (annyit megtudtam, hogy az Angelica név becézése), és hogy lett az ezüstkanalából áru Juan bácsinál? Hm...

LEVELETKAPTAM, LÁJF!

Azt, hogy melyik kiskanalam volt az első, azt nehezen tudnám megmondani, bár rá tudok bökni néhány darabra, amik miatt kezdődött az egész. Majd rá is bökök. A legfrissebb, legutóbbiról viszont pontosan tudom, hogy melyik az. Hát ez!

Februárban érkezett, ebben a nagy, zöld, pufiborítékban. Azért azt már rögtön tudtam a tapintásából, hogy kanál lesz a csomagban, de volt bennem egy jól eső kis izgalom és kíváncsiság, hogy vajon szép lesz, vagy semmilyen? Különleges, vagy majd hidegen hagy?
Hát nem hagyott! Iszonyú szép koktélos kanál bukkant elő. Van benne anyag, iszonyú szépek a részletei, egyszerűen van karaktere! Az, hogy koktélos, a végén lévő bumszliból egyértelmű, ugyanis annak segítségével keverik össze a koktélban lévő tört jeget az egyéb alkotóelemekkel, meg azt hiszem ezzel préselik ki a limeot, narancsot, citromot. Nyilván ezért is olyan ennek a résznek a kiképzése, mint egy mini húsklopfolóé. Dehát miért, nem olyan?

A csomag Madridból érkezett, a feladó Ádám! A Rastro nevű végeláthatatlan bolhapiacon vette, ahova pár héttel később együtt is elmentünk, de ilyen szép kanálhoz még csak hasonló sem volt tíz utcahosszban sem! 

Ritkán koktélozom, átlagos használathoz viszont kicsit túlsúlyos a vége miatt, így az irodai asztalon, a monitor mellett lett belőle kiállítási tárgy. Nade nem marad parlagon, jön még a nyár, fogunk mi még mojitózni a Hollán Ernő utcában!