Ez a kiskanál visszavisz minket a fapadtalan és kevésbé paranoid időkbe, amikor még a repülőkön a jegy árába belefért az étkeztetés, az evőeszközök pedig még fémből voltak. A repülős kiskanalaknak még tervezek majd egy csoportos kiállítást, de ez a darab most sajátot érdemel.
Az hagyján, hogy fémből van, de ez a kiskanál még helyre szólt!!! Ez nem tudom pontosan, hogy miért lehetett fontos, talán hogyha eltűnik egy, akkor lássák, hogy ki lopta el? És akkor arra rápereltek egy kiskanalat? Vagy a következő utazásnál hozzáadták pluszban a jegy árához? Mondjuk én a másik oldalát nézném utasként: ez a kiskanál CSAK ÉRTEM van itt! Nekem címezték! Engem szolgál!
Nade lássuk csak, ki is ült a Lufthansa egyik 1972-es müncheni járatának 95 B ülésén? Hát Ági apukája! Mégpedig azért, mert az olimpiára utazott! És nem csak ezt a kanalat hozta haza, hanem a párját is, ami a visszaútra szólt. Ági pedig pár évtized múlva megtalálta a nagymamája vitrinjében (a "múzeumban"!!!), majd jobbnak látta, ha magához veszi őket. Az egyiket 2010 karácsonyán nekem ajándékozta, a másikat pedig megtartotta. Nálam azóta is teljeskörű használatban van ez a kiskanál. Annyira szép ez a történet!
Már csak azt remélem, hogy most, hogy ezt publikálom, a német hatóságok nem erednek az eltűnt kiskanalak nyomába!
