2012. május 9., szerda

TÉNYLEG kisKANÁL

Sose tudtam viccet mesélni, vagy mert nem bírom megjegyezni a csattanót, vagy mert csak a csattanóra emlékszem, de a sztorira már nem. Összesen akárhogy számolom, hármat tudok felidézni, mindet gyerekkoromból és az alábbi kanalakhoz pont illik az egyik. Az első az mindenképp a Csernobilos vicc, amit a Fodor Tomi annyiszor mesélt el nyolcadikban, hogy lehetetlen lett volna nem megjegyezni. De nem ám úgy volt, ahogy hiszitek, hogy mindig elmesélte mi meg ásítottunk, hanem naponta át tudott verni mindenkit, ugyanis a viccet mindig máshogy kezdte. Azt hittük, valami új vicc, teljesen új szereplőket tett bele, és csak öt-hat csavar után derült ki, hogy m á r  m e g i n t  u g y a n a z t a viccet mesélte. A tehetsége azóta is lenyűgöz! Na ehhez persze az is kellett, hogy napi átlag további tíz viccet is elmeséljen, hogy azok között megbújjon ez az egy, a Csernobilos. Nem, nem mesélem most el. Aztán a második az egy zsidóvicc, hogy jobbra is van sábesz, meg balra is van sábesz, csak középen nincs sábesz...Nem, ezt sem mesélem el rendesen.
A harmadikat viszont igen! Úgy rémlik ovis koromból származik: 
Két japán beszélget:  - Na mi van a markomban? - Fényképezőgép. - Najó, de hány? 
OK, elnézést. Dehát ezekről a kanálkákról éppen ez jutott eszembe!
Nem Japánból, de azért jó messziről, Isztambulból érkeztek hozzám. Dani választotta ki őket nekem, Zita pedig helyeselt! Ha majd lesz unokám, biztos a vitrinemből ezeket fogja kikuncsorogni a babakonyhához!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése