2013. április 29., hétfő

HATVAN-HAT

Mivel épp hatvan olvasatlan levelem van és ez már bőven túl van azon a lélektani határon, hogy képes legyek akár egyet is megválaszolni, vagy akár egyetlen todo-t is kipipálni, úgy döntöttem, minden helyett megírom inkább ezt a röpke posztot, ami már két hónapja várat magára - így téve nagyon hasznossá magamat!
Egyik kedvenc bejegyzésem következő felvonásának tekinthetjük ezt a mait, ugyanis Ricsi terítette elém ismét nagytételben a nekem gyűjtögetett kanalakat. Számszerint hatot. Most nem Nyíregyről tért haza, hanem az elmúlt kb háromnegyed-egy évben járt erre-arra és vette-lopta a legszebb darabokat.

Fentről lefele haladva a származási helyek:
- London,  charity  shop
- London, wimbledon car boot market
- Genova, régiségbolt
- London, valamelyik piac
- Milano, kávézó
- London,  charity  shop

Megható így egyben ez a sok kanál, egy-egy kis mementója azoknak a pillanatoknak az elmúlt évből, hogy rám gondoltak. Ráadásul tényleg különlegesen szépek! Nézegessétek a részleteket!

p.s.: A képek pedig egy olyan alkalommal készültek, ahol kanál-stylist minőségemben (!) voltam jelen fél kanálkészletemmel és egyéb fontos kiegészítőimmel (ládika, kockák, stb), de ez még titkos, majd később elárulom, mi az a sok répahéj meg az a félig rágott kenyér...) 







2013. április 22., hétfő

KÉSZ, TAVASZ, ENNYI!

Tisztán emlékszem, hogy kiskamasz koromban mennyire nem értettem, hogy mit jelent az, ha valakire azt mondták: szeret szenvedni. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ez hogyan van: a szenvedés rossz, nagyon rossz, nem szendvedni jó, akkor az szimplán logikailag kizárt, hogy valaki ezt akarhassa magának. Kicsit  szögletes volt még a gondolkodásom (ez akkoriban volt, amikor villanyszerelőnek készültem), dehát kicsi voltam még és reméljük, hogy azóta fejlődtem. Közben megismertem én is azt az élményt, hogy van a rosszkedvnek és a szomorúságnak is szépsége, van benne katarzis, vannak a felszabadító és megtisztító könnyek és van az, hogy néha az ember attól érzi újra, hogy talán mégiscsak ÉL, ha képes sírni, zokogni. Szomorkodni néha kifejezetten jó, megengedett, sőt ajánlott.  ...

Na ezeket még hetekkel ezelőtt írtam, de valahogy félbemaradt a poszt. Nem volt rá külön apropóm a hosszúra nyúló télen kívül, de iszonyú sokmindent bele akartam sűríteni, főleg szomorkodás meg elszakadás, meg kötődés témában, édesbús számmal fűszerezve a masszív életbölcs szövegtörzset. De közben olyan nyár lett a télből, hogy szabályszerűen működő emberi szervezetem nem képes tovább évődni. Egyszerűen szétvet az energia, és nem megy, hogy kifejtsem, mennyire meghatott a Marina Abramovic féle történet, különösen ez a kép, és ezzel kapcsolatban azt, hogy milyen nehéz is elviselni valaminek/valakinek a hűlt helyét....bla bla bla... pedig még azt is nagyszerűen kitaláltam, hogy mindez hogy jön a kanalaimhoz! (Úgy, hogy az alábbi összetartozó két kanál egyikét hetekig kerestem és teljesen beleláttam ebbe az apróságba a szétválasztott összatartozók tragédiáját...)

Nade.
A tények: A kanalakat Ádámtól kaptam, Madridból. Ádám sosem hibázik kanálválasztásban, ezt leszögezhetjük. Különlegesek ezek a darabok is, mert egy pár ugyan, de nem ugyanolyanok és mert nagyon szép a formájuk, arányuk. Az egyiken még 39 darab icike picike címer is található.
A fotók pedig Zitáék teraszán készültek, Zita gombócnak induló túróvalamijével és a Dani-faragta stokival.
Finom volt, jó volt, túrógombócot mindenkinek! Ennyi volna a legfontosabb üzenetem mára.

A poszt végén otthagyott kicsit szomorkodós, elvágyódós zene pedig maradhat a tavasz ellenére, mert Zita szerepel benne... Meg amúgyis ennyit még tavasszal is ér!




2013. április 4., csütörtök

HA...

...új dolog gyűjtésébe kéne kezdeni, az tuti kávéfőző lenne – gondoltam pár napja ezt a videót nézve, hiszen már így is van jópár a lakásban, még a posztokban is szerepelnek. Erre legnagyobb lelkesedésemre és meglepetésemre szembejött egy fanatikus kávés (és kávéfőző gyűjtő) frissen startolt blogja (magyar). Hurrá, egy rokonlélek! Csak az istenért nem tudom újra megtalálni, aki ismeri, mutassa! Érekes lenne vele egy koprodukciós poszt...