2012. december 20., csütörtök

AKINEK NINCS, SÜSSÖN MAGÁNAK!

Ezeket a kanalakat Juditkának köszönhetem, mert a tegnapi közös mézeskalácssütésre nagyjából ötszázféle kiszúró formát hozott és hálistennek kanál is volt köztük. Megpróbáltam tisztelegni saját gyűjteményem darabjai előtt a különböző verziókkal – tán egy-kettőt felismer a figyelmes olvasó! Boldog Karácsonyt, Alice!



2012. december 11., kedd

PÜLINAP

Kaptam egy ilyen üzenetet tegnap a Barsi Zsuzsitól: Poldog Pülinapot Panni!!! 
Kétségtelenül ezen a köszöntésen röhögtem fel a legnagyobbat. A jókívánságokon túl érkeztek a kanálkák is természetesen. Fogadjátok szeretettel, amit én is szeretettel fogadtam!

Haladjunk sorra a karakterek között:
1. Az artisztikus, do-it-yourself kanál-műalkotás – Zsófika szerelmétől

2. A lopott kávéháziak (café Mauro és anonimus társa) – Törcsitől

3. A történelmi: Richter Gedeon 75. évfordulós címeres emlékkiskanál (1976-ból) – Bocikától és Gittától

4. A 29 forintos hihetetlen pillesúlyú, és a még hihetetlenebb TAP(!)-os repülőről csórt kanalak – Ádámtól

5. Zita klasszikus kecses, hosszúnyelűje, amit már éve óta szeretnék tőle megkapni (úgy előttem van, ahogy a nagy üvegpoharában kavargatja a teát vele). Még jó, hogy most talált egy ugyanolyat...

6. Végül ami nincs a képen: Dani és Imó csokikanalai, amiket azonnyomban fel is faltunk!

Köszönöm Barátaim!
És azoknak is külön, akik nem adtak kanalat, mert  bevallom, örülök, hogy nem kaptam mondjuk harminchárom darabot! Az kissé túlzás lett volna...



2012. december 9., vasárnap

KANALAK ÉS EMBEREK

Rendhagyó poszt ez, hiszen nem gyűjteményem egy darabját mutatom be, csak egy számomra kedves kis kanál-kalandot. Pár hónapja bevett szokásunk lett a vasárnapi szimpla piacra kijárni és ott nézelődni, finomságokat venni, kávézni, macskajajból felépülni, kedves ismerősökkel összefutni. Minden héten van közösségi konyha, ami annyit tesz, hogy hétről hétre más főz ott a helyszínen egy hatalmas kondérban. Az ételnek nincs szabott ára, az ember maga dönti el mennyi adományt ad, ami aztán mindig valamilyen módon rászorulók étkeztetését szolgálja.
Namármost ezen a héten is Szabózolival mentünk piacozni, és a szuperálmos, de szupervidám Klárával és Marcival futottunk össze. Mi már túl voltunk a gulyásunkon, amire már mi is azt gondoltuk, hogy hát inkább meleg mint finom, de szülinapos másnaposságra és a hidegben pont megtette a dolgát, felmelegített minket. Szóval ekkor csatlakoztak társaink a gőzölgő gulyással, amibe vidáman merítették műanyag kanalaikat, amik egyazon pillanatban csodálatos új formát öltöttek a forró leves hatására. Pár másodperc gondolkodás után megkockáztatták, hogy a levesben kioldott műanyagtartalom ellenére is megeszik az ebédet! Nem hiszem, hogy finomabb lett az adaléktól a leves, viszont tény hogy sokkal ergonómikusabb kanállal ehették meg!