2014. március 2., vasárnap

Nincs kanál ehhez a bejegyzéshez, nem találom.  Olyan nagyon akarom, hogy legyen, de nincs. Hónapok óta keresek egy kanalat, azért hogy írhassak arról, akitől kaptam, de nincs sehol. Másról viszont nem volt kedvem írni, csak róla lenne, de ahhoz egy kanál kéne ugye, mint ezen a fórumon íráshoz való hivatalos apropó, de hiányzik, nincs.
És milyen vak voltam, most, ma jövök rá, hogy nem véletlen, hogy nem találom.
Milyen jelképes... éppen maga a hiány az egy, amiről most írni tudok.

Majd mesélek is, mandulafáról, amin banán nőtt, frissen sült kenyerekről, Zaláról, ezer utazásról és mindenféléről. Azt már majd vidámabban, biztos majd még kanál is akad hozzá. De ma ilyen szomorú vasárnap van.




Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.


(Pilinszky János: Egyenes labirintus)