2012. december 9., vasárnap

KANALAK ÉS EMBEREK

Rendhagyó poszt ez, hiszen nem gyűjteményem egy darabját mutatom be, csak egy számomra kedves kis kanál-kalandot. Pár hónapja bevett szokásunk lett a vasárnapi szimpla piacra kijárni és ott nézelődni, finomságokat venni, kávézni, macskajajból felépülni, kedves ismerősökkel összefutni. Minden héten van közösségi konyha, ami annyit tesz, hogy hétről hétre más főz ott a helyszínen egy hatalmas kondérban. Az ételnek nincs szabott ára, az ember maga dönti el mennyi adományt ad, ami aztán mindig valamilyen módon rászorulók étkeztetését szolgálja.
Namármost ezen a héten is Szabózolival mentünk piacozni, és a szuperálmos, de szupervidám Klárával és Marcival futottunk össze. Mi már túl voltunk a gulyásunkon, amire már mi is azt gondoltuk, hogy hát inkább meleg mint finom, de szülinapos másnaposságra és a hidegben pont megtette a dolgát, felmelegített minket. Szóval ekkor csatlakoztak társaink a gőzölgő gulyással, amibe vidáman merítették műanyag kanalaikat, amik egyazon pillanatban csodálatos új formát öltöttek a forró leves hatására. Pár másodperc gondolkodás után megkockáztatták, hogy a levesben kioldott műanyagtartalom ellenére is megeszik az ebédet! Nem hiszem, hogy finomabb lett az adaléktól a leves, viszont tény hogy sokkal ergonómikusabb kanállal ehették meg!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése